Pár hete ajánlották az MTP-n ezt a számomra igen érdekes cikket. Gondoltam kicsit "közhírré" teszem hátha tudok újat mutatni olvasóimnak. Szerintem igen érdekes, és erdőjárók számára akár hasznos is lehet. A cikket minimálisan szerkesztettem át. Csak egyes részeket vágtam ki mely részben olyan utalásokat tartalmaz amit csak a "bennfentesek" értenek. De ha úgy gondoljátok, hogy esetleg más babérjaival akarnék büszkélkedni a teljes cikk, mindenfajta vágás nélkül itt elolvasható.
Köszönöm Öregindiánnak, hogy cikke megjelentetését engedélyezte számomra.
Köszönöm Öregindiánnak, hogy cikke megjelentetését engedélyezte számomra.
Következzen a cikk:
Új erdei örömforrásom: a Fatwood
De mi is az a fatwood? Ha beütitek ezt a nevet bármelyik internetes keresőbe, rengeteg leírásra és videóra bukkanhattok. Ami a lényeg: a kettétört fenyőfa, vagy elég magas (!) tuskóra vágott fenyő belső védelmi rendszere igyekszik begyógyítani a sebet, és szinte árasztja a gyantát a sérülés irányába. Olyannyira telíti a szöveteket ez az anyag, hogy vörösesre-lilásra, máskor sárgásra színezi a fenyőcsonkot. Ezzel pedig előállít a számunkra egy csodás gyújtóst a tábortüzünkhöz. Tekintve, hogy nem mindegyik sérült, vagy csonkolt fenyő „fatwoodosodik”, (a törvényszerűségeit még nem ismerem) felkutatása nagyon izgalmas szórakozás, talán a gombászáshoz hasonlóan érdekes erdei időtöltés. Hol keressük? Mindenütt, ahol fenyvesre bukkanunk. A Duna-kanyarban lévő telkem mögött is húzódik egy kb. 40 méter széles, és úgy egy kilométer hosszú fenyőerdő. Ebben találtam rá az alábbi érdekességre:

De most már ideje rátérni a felhasználásra. Ismeretlen dolgokat szeretek ellenőrzött körülmények között kipróbálni, ezért a saját telkemen kezdtem a felderítőmunkát. Ugyancsak Switchblade barátunk útmutatása alapján, előbb az egyik késem kaparóélével, majd a rendes élével kaparékot készítettem. Egy begyújtásnyi halom előállítása 2-3 perc. Faragtam forgácsot is, valamint hasítottam vékony fatwoodszálakat is.
A szikravető a kaparékot kellő gyakorlat birtokában az első csóvával begyújtja. Elképesztő hevességgel kezd égni. Ekkor ráteszek egy csipetnyi forgácsot, majd arra néhány szál vékony fatwoodot. Az eddigi tapasztalataim szerint (ez kb. 50 tűzgyújtás) annyira erős lángot kapunk, hogy azzal még az enyhén nedves vékony ágakat is belobbanthatjuk. Ha pedig csak ázott tüzelőt találunk, akkor néhány testesebb fatwood darab begyújtása után minden bizonnyal égni fog a tábortüzünk.
Ma már úgy vagyok ezzel, mint a gyerek az új játékával, a telken is, túrán is így gyújtom meg a tüzemet. Nagyon praktikus, ha előre készítünk kaparékot, forgácsot, és fenyőszilánkokat. Három tégely szükséges hozzá, és nagy pech kell ahhoz, hogy a nap végén ne tudjunk testet-lelket melengető lángok mellett megpihenni.
Ki akartam próbálni, hogy szükség esetén menyi idő alatt lehet fatwood tűzön egy ételkonzervet megmelegíteni.
Főzni ugyanis csak az főzzön ezzel a „zsírosfenyővel”, akinek hobbyja a mosogatás. A fa rettenetesen kormoz, igazából csak begyújtásra érdemes használni. A tüzet az angol hadseregben rendszeresített „kályhában” raktam meg. Mivel az alja lyukacsos, kihullott volna a kaparék, ezért egy nyírfakéreg darabon startolt a láng. A fatwood-láng erejére jellemző, hogy cca. 3 másodperc múlva már nem tudtam kézzel megérinteni a fémlábakat! A doboz és a kályha lábai között elegendő hely volt a tűz égésterének, és táplálásának. Megint egy döbbenet: nagyjából 5 másodperccel a tűz megrakása után már forrni kezdett a sóletbab a doboz széleinél. Azután másfél perc múlva forró volt az étel.
Megjegyzések: Nagyítókkal eddig nem sikerült a kaparékot meggyújtanom. Füstölgött, de nem kapott lángra.
Ismerve most már a fatwood igen heves tüzét, kormozó tulajdonsága ellenére jó tudni, hogy szükség esetén a ponyvamenedékünk alatt, vagy sátrunk előterében is pillanatok alatt megfőzhetünk egy levest, vagy teát. Persze lehet gázfőzővel is - de az nem FATWOOD!
Irta: Öregindián