Penge napi élménybeszámoló 1.rész

Mindenképpen részt akartam venni ennek a rendezvénynek az előkészületeiben, mert ennyi szabadságot engedélyeztem magamnak az idén. Hogy ne legyen egyszerű a dolog, két nagyobbik gyerekem is velem tartott.

Csütörtök este érkeztünk a helyszínre.Volt egy brigád, aki már aznap dolgozott, hogy időben fel legyenek állítva a pavilonok. Jött a sátorfelállítás, aminek az oroszlánrésze rám hárult, mert a gyermekeim inkább ismerkedtek a helyszínnel. Zseblámpa fényénél dolgozgattam, jó móka volt.

A következő nap egy kiadós zuhéval kezdődött.




Amit felépített a csütörtöki csapat, azt a szél és az eső súlya majdnem teljesen szétrombolta. Ember tervez, Isten végez. Szerencsére nem tartott sokáig az ítéletidő. Dél körül elindult egy csapat, hogy a közeli múzeumból üvegvitrineket hozzon el a késkiállítás számára. Rendesen megszenvedtünk vele, mert a vitrinek keretéből nem sajnálták a szögacélt. Röpke pár óra alatt el is készültünk.



Ezalatt ott maradt csapat kijavította a sérült pavilonokat. Ebéd illata lengedezett a levegőben. Lecsó és paprikáskrumpli volt, miért van az, hogy az ember szabad levegőn sokkal jóizűbben tud enni? Bezabáltunk tisztességesen, majd elkezdődött az ismerkedés. Sajnos elkövettük azt a hibát, hogy nem készültünk kitűzővel, így eleinte elég furcsán kezdődtek a beszélgetések, de megoldottuk.

Kora délután a padokat és asztalokat rendezgettük, amiben kitűnt "idegen", a sztahanovista.



Közben kisebb csapatok rendezgették a dolgaikat. A bőrösök átnézték felszerelésüket, "készitsd el saját késed" rendezői berendezték mühelyüket, a késdobáláshoz készült a céltábla, az ijászathoz meghozták a szénaboglyákat, és ahol arra szükség volt, kijelölték a biztonsági zónákat.

Ezekkel a feladatokkal el is telt a nap, miközben folyamatosan, igen jó hangulat közepette zajlott az ismerkedés.

.....folytatom....