Parkoló, kocsi le, irány a bejárat. Igen ám, hol is van pontosan a kiállítás? Passzolom a kérdést, ugyanis sehol sem látok semmi útbaigazítást. Eltelik vagy 10 perc is, mire telefonos segítséggel megtalálom a keresett helyiséget, ami első blikkre elég kicsinek tűnik. Aztán másodikra is.
Ez egy nemzetközi kiállítás és vásár? Hát, megdöbbentem. Sokkal többet vártam, és nem gondoltam, hogy mi magyarok csak ennyit tudunk kihozni ebből a témából. Láttam, képeket, videókat más országok késkiállításairól, és ha nem ugyanakkorát, de valami hasonlót vártam itt is. Nem csak a terem volt kicsi, de a világítás sem volt tökéletes a fotózás szempontjából. Vagy állványra vagy vakura lett volna szükség minden egyes kattintásnál; előbbi macerás, utóbbi pedig a fotózás szempontjából (is) speckó anyagok (csillogó fémek és fehér csontok) miatt előnytelen. Közel kétszáz képet készítettem, amiből az itthoni válogatás után alig negyven darab maradt meg, és azok sem lettek tökéletesek.
Nem tudom volt az oka annak hogy, más országokból alig képviselték magukat. A rossz vagy kevés reklám? Nem tudom, de az biztos, hogy hogy szinte túlzás nemzetközinek nevezni ezt a rendezvényt, hiszen a magyarokon kívül mindössze néhány szlovák, s talán egy-két német késkészítővel találkoztam.
A benyomásom az volt, hogy a késkészítők, hogy felvegyék a versenyt a nagy cégekkel, belemenekültek a nagyon ritka és különleges anyagok használatába. Ami nem is lenne baj, de emiatt létrejött egy olyan termékszegmens, amit sajnálatos módon csak a felső tízezer tagjai engedhetnek meg maguknak. Mi kisemberek megnézhetjük és megcsodálhatjuk ezeket a remekműveket, de esélyünk nincs több ezer eurós remekművek megvásárlására, amelyekből volt szép számmal.
Ugyanakkor nagyon kevesen voltak olyanok, akik igazi használati eszközöket gyártanak, kínálnak, elérhető áron. Dicsekvésképpen megjegyzem, hogy ezeket a mestereket szinte mind személyesen ismerem.
Volt itt egy kereskedő, aki mindent árult a késkészítéshez, amit csak el lehet képzelni. Különféle trópusi faanyagokat, bőröket, késacélokat és amin a legjobban csodálkoztam, rozmárnak a fityegőjét is, amiről megtudtam, hogy csontos.
Nagyjából ennyit szerettem volna elmondani. A véleményem összességében inkább negatív, mint pozitív. Viszont az tény, hogy ha valaki különböző díjakat nyert, gyönyörű késeket akar látni, annak mindenképpen itt kell lennie.
Végül néhány linket, a kiállítók linkjét ajánlanék a figyelmetekbe. Biztos hogy nem teljes a felsorolás, ha valakit kihagytam volna, az a véletlen műve. Ha az illető úgy érzi, hogy a listán a helye, szóljon nyugodtan. Semmilyen sorrendet nem próbáltam felállítani, csak úgy állnak itt a nevek, ahogy a névjegykártyák otthon a kezembe kerültek.
Vojkó
Lasky
AFK Knives
Marek Csaba
Kilden
Albert Stefan
Pyraster
Kocsis Ferenc
Berényi Sándor
Papi Knives
Puli vadászkés
Szabó András
Filip Horvath
Laikus
Maradok Tisztelettel:
syaky alias hidegfem
Ha még több képet szeretnél látni az eseményről, itt találsz.
a felsorolásból kimaradt Laikus mester honlapja, sztem tőle nem kértél kártyát:)
VálaszTörlésÖrülök h figyel valaki.
VálaszTörlésLaikus weboldala pótolva.
syaky