Késes krónika – a Spyderco

Régóta tervezünk egy késgyártó cégeket bemutató sorozatot. Rövid hezitálás után úgy döntöttünk, hogy közkedveltsége, általános elismertsége miatt a Spydercóval kezdjük. Biztosan lesznek, akik legyintenek rá, és azt mondják: minek, hiszen mindent tudunk a pókos késekről. Bízom benne, hogy mégsem haszontalan ez a vállalkozás, hiszen sokan vannak, akik még csak most ismerkednek a kések világával, másrész innen-onnan ugyan sok mindent össze lehet szedegetni a márkáról, de a magyar nyelvű olvasnivaló mennyisége igencsak szűkös ebben a témában.

A kezdetek

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Spyderco fennállásának bő három évtizede alatt forradalmasította a késgyártást. Szigorú minőségi követelményei, nagyszámú és nagy hatású újításai, neves késművesekkel való együttműködései, egységes formavilággá összeálló, ugyanakkor nagyon különleges dizájnjai révén egyedülálló presztízsre tett szert a késgyártás világában. Hogyan is kezdődött ez a rendkívüli sikertörténet?

A késeket és késélező eszközöket gyártó Spyderco céget Louis (Sal) Glesser alapította 1976-ban az USA-ban, a coloradói Goldenben. Házas, felesége Gail, egy lánya (Christina), egy fia (Eric) és két unokája van. Egy kis házban él Coloradóban, a hegyek között, majdnem háromezer méter magasan. Glesser 1947-ben született Brooklynban. Főleg pszichológiát és filozófiát tanult, de különböző tervező, művészeti, design-, szociológiai és antropológiai kurzusokat is hallgatott. Dolgozott űrtechnológiában használatos nyomtatott áramköri lapok prototípusain, foglalkozott műbútorasztalossággal, méhészkedett, elmélyülten tanulmányozta a biológiát, egy időben kígyókat is tenyésztett. Rajong a jó autókért, motorokért, vitorlás hajókért, no meg a késekért, és mindig is érdekelték az ősi fegyverek és fejlesztésük.

A nagy fehér Spyderco-főnök: Sal Glesser

Egy interjúban Glesser azt mondta, hogy szerinte a kések iránti érdeklődés számos emberben bizonyos szinten eleve ott lakozik. Ezt sokan egészen fiatalon felismerik, mások csak később, de ez mindenképpen egy mély vonzalom. Belé tényleg ifjonti korában belebújt a bug: érdeklődése már öt éves kora körül éledezett, majd hét évesen, az édesapjától kapta az első bicskáját, ami a legkedvesebb tulajdontárgya lett. Ahogy nőtt, úgy erősödött a lelkesedése is: tanulmányozta a késeket, majd gyűjtésükbe kezdett, és időnkét kovácsolt is pengéket.

Glesser 1976-ban, a californiai Reddingben elindított egy projektet azzal a céllal, hogy kitanulja, hogyan kell felfuttatni egy terméket, kezdve az ötlettől, a szabadalmaztatáson át a marketingig. Ez a termék a Portable Hand (kb. hordozható kéz) volt. Számos lábból és csíptetőből állt, és hozzá lehetett erősíteni egy stabil felülethez, így alkalmas volt arra, hogy szilárdan tartson tárgyakat. Ezzel felszabadította a kezet, egyszerűbbé téve sok bonyolult munkafolyamatot. Az öt éven át gyártott Portable Hand elsődleges piacát a nyomtatott áramköri lapok ipara jelentette, de sokan vettek maguknak ilyet és sokféleképpen használták munkájukhoz vagy éppen otthon.

Érdemes néhány szót szólni arról, hogy honnét ered a cég neve, már csak azért is, mert sok mókás teória kering róla. Egy fórumozó például azt írta, hogy ő úgy gondolja, hogy talán azért választották ezt a nevet, mert egy másik neves késes cég logója a pillangó, és a pók megeszi a pillangót…

A névadás során a kiindulópont a spyder (pók) szó volt, ami utalás a Portable Hand formájára. Másrészt Glesser nagy rajongója a csúcskategóriás sportkocsiknak, és akkoriban több európai gyártónak (Ferrari, Porsche, Maserati, Fiat) volt Spyder néven futó típusa. Ilyen módon Glesser a névvel utalni akart arra a rendkívül magas minőségre is, amit ezek az autók képviseltek, amelyet ő is megcélzott, és amely a Spyderco filozófiájának sarokkövévé vált. A cég sokkal inkább barátságos, mint morcos üzenetet hordozó logója egy stilizált pók, amit viccesen lapostetűnek és kullancsnak is szoktak nevezni, a cégen belül pedig gyakran csak úgy emlegetik, hogy a bogár ("the bug").

    A névadó acélpók: Portable Hand

A Spyderco kezdetben más cégek késeit és élezőit árulta. Hagyományos boltjuk nem volt, ehelyett Glesser, a felesége és még három-négy alkalmazottjuk, akiket ők országúti harcosoknak neveztek, fel-alá utaztak, így folyt a biznisz. Első saját terméküket, a Tri-Angle Sharpmakert is utazva kezdték árulni, népszerűsíteni. Számtalan vásáron és kiállításon vettek részt szerte az USA-ban, és rengeteget beszélgettek a vásárlókkal, így módjuk volt megismerni, hogy mire is van szüksége a kések használóinak, rajongóinak. Ezek a találkozások nagymértékben inspirálták őket a további fejlsztésekben, a késgyártás elindításában.

Ezekben az időkben Glesserék lakása és a Spiderco-főhadiszállás egy kenyérszállító furgonból átalakított lakóautó, később egy kamion volt. 1978 novemberében aztán letelepedtek a coloradói Goldenben. Itt alakították ki a cég első telephelyét egy bevásárlóközpontban, majd az utca túloldalán szereztek még egy kis épületet, ami egykor postahivatal volt. Mindkét helyen működött egy kis gyártó- és egy csomagküldő részleg, az első termék, amit ilyen módon is értékesítettek, a Sharpmaker volt. Később, ahogy egyre sikeresebb lett a vállalat, többször átköltöztek, legutóbb 1998-ban, amikor Golden külső övezetében, egy nagy kétszintes épületben talált helyet a cég.

Postából kés-áruda

A Tri-Angle Sharpmaker

A Spyderco 1978-ban kezdte meg a Tri-Angle Sharpmaker nevű késélező készlet gyártását, ami hihetetlen népszerűségnek örvend a mai napig is. A Sharpmaker annak a Crock Sticks nevű élezőnek a továbbfejlesztett változata, amit Louis Graves talált fel a hetvenes évek elején. Graves használt először olyan kerámiát élezők készítéséhez, ami főleg aluminából (alumínium-oxid) állt. Graves Glesser barátja volt, és segített is neki a Sharpmaker elkészítésében. Glesserék évekig árulták a Crock Stickset, eközben látták, hogy az ötlet briliáns, viszont továbbfejleszthető: sokoldalúbbá és biztonságosabbá tehető. Ezért tértek át a háromszög keresztmetszetre, ami különösen a fogazott pengék élezésénél jelent előnyt.

Mielőtt megtervezte a Sharpmakert, Glesser – mivel nem talált erről pontos adatokat – elhatározta, hogy ő maga fogja tanulmányozni a különböző vágóélek hatékonyságát. Egyrészt arra jutott, hogy – a közhiedelemmel ellentétben – a borotvaéles egyenes él korántsem mindig ideális: erős kötélen vagy csúszós felületeken, mint amilyen a paradicsomé, a penge elcsúszhat, anélkül, hogy belehatolna. Másrészt bizonyos anyagokat a durva él csúszástól-nem csúszástól függetlenül is sokkal hatékonyabban vág.

Már ebben az időben is használtak fogazott pengéket, de a többségüket konyhakéseken. Glesser úgy gondolta, hogy egyéb késeknél azért nem próbálkoznak fogazott éllel a tervezők, mert a konyhai státusz miatt nem veszik komolyan az emberek, de főleg azért nem, mert nem lehet mivel élezni. És valóban nem létezett erre a célra igazán hatásos eszköz, leszámítva a Crock Stickset, ami azonban csak a nagy fogakhoz volt jó. Ezen a ponton kezdődött a Sharpmaker fejlesztése.

A Tri-Angle Sharpmaker készlet két pár magas alumínium-oxid tartalmú kerámia élezőt tartalmaz: egy pár közepesen durva szemcséjűt a nagyoló élezéshez, és egy pár finom szemcséjűt a sorjátlanításhoz. A szárazon használatos fenőkövek, amelyeket egy műanyagból készült alapba illeszthetünk bele, háromszög keresztmetszetűek: az egyenes élek a sima oldalukon, a fogazottak a sarkokon élezhetők. Mindegyik kövön egy vájat fut végig, ami lehetővé teszi csúcsos végű tárgyak, például horgok, darts nyilak és árak élezését.

A Sharpmaker elkészítése után Glesserék szentül meg voltak győződve, hogy most, hogy van mivel élezni a fogazott pengéket, az egész világ elkezd fogazott élű késeket gyártani, ami majd fellendíti az üzletüket, hiszen több élezőt el tudnak majd adni. 1978-ban kezdték árulni a Sharpmakert, de 1980-ig nem történt semmi. A világ továbbra sem volt hajlandó azt gondolni a fogazott élről, amit Glesser szerint kellett volna. Bár már 1979-ben elkezdett gyártót keresni  kés-terveihez, ez volt az a pont, amikor Glesser elhatározta, hogy nagyobb figyelmet szentel a késeknek. A Spyderco tehát elkezdett késeket gyártani, de erről majd legközelebb.

Pisze Matyi

Források
Elsősorban Kenneth T. Delavigne: Spyderco Story: The New Shape of Sharp c. könyvéből dolgoztam. Felhasználtam emellett különböző internetes forrásokat (Wikipedia, Spydiewiki, Spyderco-hivatalos honlap és rajongói oldal, fórum-hozzászólások, Sal Glesser-interjú), amelyeket - tekintettel arra, hogy munkám csak egy mezei blogbejegyzés - nem tartok fontosnak tételesen közölni. Amennyiben érdekel valakit valamelyik info származási helye, kommentben kérdezzen.

ui: ebben a hónapban aki Spyderco terméket vásárol és a megjegyzés rovatba beírja, hogy "Spyder" 5% engedményt a kap a termék árából

syaky