2011. március 3., csütörtök

Ontario RD6 Signature Serial kicsit másképp

Üdv !
No comment.
Olvassátok, nézzétek, csodálkozzatok.
Irigyek és kötözködök kedvéért, csak a saját készítésű képeim vannak logózva. Szövegezést nem írtam át nem szerkesztettem bele csak a képeket helyeztem el benne.

syaky


Ontario RD-6 SS vs. V-blade

Üdv Minden Késmániásnak!

Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy megrendelhettem Tamástól egy Ontario RD-6 SS kést, amelynek történetét és átalakítási motivációmat most leírom. Hivatkoznék Tamás 2010. november 19-én írt blogjára, illetve ott eredetiben is látható fényképekre, valamint a gyári eredeti fotóra (mit ad a Teremtő, az ugyanaz, amit én megvettem a 73/118. darab!). 


 Azért szerelmesedtem bele ebbe a 10 mm vastag pengébe, mert súlya és vastagsága helyettesítheti túrázás alkalmával a baltámat, no meg talán jelenleg ez a legvastagabb pengéjű kés a piacon .

A beszerzés körülményeiről nem regélek, 3 hétig dekkolt szeretett hazánkban a Tisztelt Hatóságoknál (posta, vám), akik egymásra mutogattak, holott az USA-ból korrekt módon UPS postával gyorsan megküldték. No, ilyen volt a kezdet, sajnos a folytatás is.
Amikor kézbe vettem a jószágot, dobtam egy hátast: a Jézuska kibabrált velem a karácsonyi ajándékkal (támaszkodok itt is Tamás tapasztalataira, illetve az eredeti fényképekre).

Nos az én firnyákos emésztőrendszerem nem tudta bevenni az alábbi gyártási hibákat:
-       a gyárilag propagált porfestés szerintem nem az volt ami, hanem inkább zsugorodó, vastag kalapácslakk,
-     anyagfolytonossági hiányok voltak az ál-bakniban, a pengetükör alatt, magyarul, amikor plazmavágóval kivágták a pengét, elcsúszott a vágófej. A plazmavágásról annyit tudni kell, hogy nem ad szép felületet, mint a lézer, ez utóbbit szinte nem is kell csiszolni. De ennél sajnos a felülete olyan volt, mint a fűrészlap, ami akkor derült ki, amikor kromofággal leszedtem a festéket. Anyám! A festék alatt rozsdahegyek, a markolat panel alatt vastag reve.
-        a Tamás által készített eredeti fotókon is jól látszik, hogy a rovátkált hüvelykujj-támasz a pengehát felől nézve S alakúak voltak (biztos kanyarplazmával van dolgunk), ugyanez mondható el a markolatvégen lévő ütőfelületről is. A zsinór számára készült ovális furat belülről rozsdás volt, oda már nem is jutott festék.
-        a markolatpanel alul 1,5 mm-t lelógott a pengéről,
-        a tok, nos erről már úriember módon írni nem tudok, a gyöngyvászon széria (a Tops is ezt használja), a benne lévő műanyag hüvelyt lefényképeztem nektek: kormozó gyertyalánggal lett a vége lekerekítve, nyomorgatva, a teteje kapott egy kis fekete festéket az esztétikum számára
-        végezetül a markolatpanel: a köszörű sokszor megugrott rajta mindenhol, főleg a markolatháton, szerintem vékonykára sikeredett a penge vastagságához és súlyához képest.
-        maga a penge viszont szépen lett marva, szimmetrikus a keresztmetszete, de jól látható a festéktől megfosztott felületen a gépi előtolások intenzitása

Nem kis rozsda a markolat panel alatt
Hüvelykujj támasz
Kicsit puritánra sikerült gyári tok





( A külső hibákat én is láttam, amit egy képpel alá is tudok támasztani. A kés nem az olcsóbb kategóriába tartozik tehát az ember elvárna bizonyos alapvető minőséget. Annyira -szerintem- nem volt vészes a minőség -hüvelykujj támaszt kivéve- de ehhez hozzá kell tennem, hogy aki maximalista -Somi62 az- annak ez a kés egy kihívás. A tokról nem beszélnék mert azok mindig a gyengéim. Szégyen és gyalázat, hogy egy ilyen késhez ilyen gyenge eresztésű tokot tudnak csak mellékelni.
Mindezek mellett örülök, hogy egy ilyen volumenű kés lehetett a kezemben. A maga nemében gyönyörű és imádtam fényképezni. -syaky )

Nos Kedves Olvasó, sajnos a gyári fotókból a fenti durva hibák nem igazán jól látszanak, de hívom ismét Tamást, mint hites hatósági szemtanút, hogy nem túloztam el a fentieket. Elhihetitek, hogy a szemem nem a gyönyörtől lett könnyes: egy nem olcsó késtől már azért vár az ember valamit (egy pár hetes utómunkát talán).
Közreadom az általam készített, sajnos a munkáim nem minden részletét ábrázoló fényképeket. Ezek a fényképek maguktól beszélnek, megpróbálom besűríteni a mondókámat:   
-        a penge körvonalait átmartam, ezzel eltüntettem a fűrészfogakat, az újtámaszt átszerkesztettem, a  markolatvéget szintén, ezáltal a markolat hasznos felülete hosszabb lett, ami jól látszik az eredeti és saját markolatpanelek összehasonlításakor,     
-        lecsiszoltam a penge oldallapját, a gyári lézergravírozott feliratokkal együtt,                                                                                                    -        a panelek rögzítését M5-ös acélhüvelyekkel oldottam meg-       furatot készítettem egy olyan elektrokémiai megoldásnak amely csökkenti a szénacél rozsdásodását: a már barnított pengén jól látszik egy fényes fémhenger, ami a furatba van sajtolva, nos az tiszta cink. Annyit kell tudni a kémiájáról, hogy a cink elektronegatívabb elem, mint a vas, a vas (szénacél) rozsdásodását elektronok leadása okozza (mert így oxigén tud a vashoz kötődni), így az elektron-hiányt pótolja a cink, ergo csökkenti a szénacél rozsdásodását. Ez a kémiai folyamat természetesen nedves, párás körülmények esetén igaz. Egyébként ezért mártják cinkfoszfátba az autó alvázakat, valamint a tengerhajók aljára 50 kg-os cinktömböket csavaroznak fel, ami kb. egy év alatt el is tűnik, pótolják. Homokfúvás előtt kipróbáltam, 24 óráig enyhén sós vízben tartottam a pengét és nem rozsdásodott meg.
-        spanyol 10 mm-es mikartából készítettem egy háromszög keresztmetszetű markolatpanelt, piros fiberrel kombinálva. Azért lett háromszögű, mert a marokba fogott kéz belülről is háromszöget formál, majd bronzperselyeztem a rozsdamentes csavarok számára az M5-ös csavarfuratokat                                                -        a kész pengét homokfúvóval dolgoztam meg, majd igazi, meleg fegyverbarnítással tettem egy kicsit rozsdaállóvá (ez 145 C fokon megy, 20 percig, 20 mikron vastag oxidréteg képződik rajta)                                     -        végül a feliratokat és szignómat gyémánt-gravírozással ejtettem meg





Ez volt

Ez lett belőle


Tapasztalat:
A markolatnak olyan ergonómiája lett, hogy huzamosabb ideig vele dolgozva nem töri fel a dolgozó tenyerét. Sokak számára otromba vastagnak tűnik, de én kipróbáltam homokfúvás előtt a kést: egy 10 cm átmérőjű, nyers akácfa ágat 38 csapásra vágott ketté. Már-már baltának is jó adat ez. Van húzása, az biztos, de aki ezzel akar háborút nyerni, annak előtte gyúrnia kell. Volt hivatásomnál fogva elmondhatom, hogy inkább ezzel mennék terepre dolgozni, mert pótolja a baltát is, Keménységéről el kell mondanom, hogy az általam tuningolt penge 58-59 HRC-es gyárilag, ezért nem kellett átedzeni, szőrt vágja.
A tokról még nem döntöttem, de az biztos, hogy bőrből lesz, és legalább olyan minőségűre csinálom, mint a tőrt. Megszerettem nagyon ezt az átkeresztelt vasat, most a gyűjteményem kedvence lett, nem viszem túrára, mert sajnálnám. 

 
A V-blade adatai:
Penge anyaga: 1075 szerszámacél (S7)
Penge keménysége: markolat 58, penge 59 HRC
Penge hossza:154 mm
Penge vastagsága (a tükörnél): 10,1 mm, pengehátnál 9,9 mm
Teljes hossza:297 mm
Súlya: 698 g
Markolat vastagsága: fölül 27, alul19 mm

Üdvözlettel: Somi62

Szerintem egy nagyon szép kés lett belőle. Valószínűleg Somi62 akkor is átalakította volna ha nem talál benne ennyi "hibát". De tény ami tény voltak benne rendesen bakik, de ha az ember arra használná/használta volna, amire az az eszköz ki lett találva azok a hibák egyáltalán nem lettek volna  lényegesek/szembeötlők.Szerencsére nem vagyunk egyformák és ezért születnek ilyen szép pimpelt kések.


syaky

2 megjegyzés:

  1. bóka zoli (kokozoli)2011. március 3. 11:30

    nagyon szép lett a kés én csak hobbi kés imádó vagyok de ez csoda szép!remélem még ezer ilyen késsel lepsz meg minket!

    VálaszTörlés

Köszönöm a véleményed.
Kérlek írd meg itt a megjegyzésben, ha valamilyen késes téma kifejezetten érdekel.